BEJELENTKEZÉS

 

  • Agreement Between Self-Reported and General Practitioner-Reported Chronic Conditions Among Multimorbid Patients in Primary Care
    Results of the Multicare Cohort Study
    Heike Hansen, Ingmar Schäfer, Gerhard Schön, Steffi Riedel-Heller, Jochen Gensichen, Siegfried Weyerer, Juliana J Petersen, Hans-Helmut König, Horst Bickel, Angela Fuchs, Susanne Höfels, Birgitt Wiese, Karl Wegscheider, Hendrik van den Bussche, Martin Scherer
    BMC Fam Pract. 2014;15(39)

    A jövőben egyre több multimorbid, idős betegre kell számítanunk. A multimorbiditás egyik definició szerint 2, másik szerint több mint 2 betegség esetén áll fenn. Különböző szerzők 3,5-98,5 % közé teszik az 65+ évesek multimorbiditásának prevalenciáját. A pontosabb érték ismerete azért fontos, hogy elkészülhessenek az eü. gyakorlat számára ma még hiányzó klinikai guideline-ok. Ebben a tanulmányban a beteg és a kezelőorvo-sa által ismert adatok közötti összefüggést és eltérést vizsgálták. Multicentricus, prospectiv, cohort tanulmányt folytattak 3189, 65-85 éves multimorbid beteggel 158 német praxis bevonásával. Az adatbázisban a családorvosok adatait és a betegek kérdőíven felmért adatait elemezték. Multimorbiditás: 3, vagy több betegség egy előre elkészített 32-es listából; A dementia kizáró kritérium volt.Adataikat nem, életkor, iskolai végzettség, pénzügyi helyzet, betegségszám, depresz-szió megléte, egészséggel kapcsolatos életminőség, nővéri segítség igénye szerint bontották. Statisztikai elemzést IBM SPSS 19-es verziójával végezték.

    Különbségek: A legnagyobb mértékű különbségek az orvos és a beteg jelentése között:

            Szédülés:        O 7,7 %/ B 35 %;

            Látásromlás:   18,9 %/ 44 %;

            Arthrosis:       43,3 %/ 66,5 %;

            Neuropathia:  14,7 %/ 35,6%

    Egyezőségek:

            Hypertonia     >80%;

            DM:                >80%;

            Osteoporozis: 74%;

            Pajzsmirigy betegség: 73%;

            Daganatok:     66%;

            Szívritmuszavarok: 64 %;

    Az idős nők esetében a betegségeik ismerete és annak prezentálása meghaladta a férfiakét. Az életkorral a szívelégtelenség, veseelégtelenség BPH, HT, ritmuszavarok, hypercholesterin-aemia beismerése fokozódott; A közép és felsőfokú végzettséggel rendelkezők között több volt a pozitív egyezőség az orvossal, mint az alapfokú végzettségűek esetében. A család jövedelmével párhuzamosan több egyezőség volt az asthma, DM, stroke esetében; A potenciálisan depressiós betegek esetében az orvosi dg-okkal való egyezőség csökkent. A szociális/nővéri segítség igénybevétele az ischamiás agyi károsodások, stroke, szívelégtelenség esetében mutatott a legjobb egyezőséget.

    Eredményeik azt mutatják, hogy az önbevallásos és az orvos által rögzített chronicus betegségek közötti egyezés a betegség típusától és beteg „jellemzőitől” függött. A DM, MI és a HT közötti jó összefüggés nem meglepő, mert a betegek rendszeresen megjelennek orvosuknál ellenőrzésen, gyógyszerfelírás céljából.

    A kevésbé jó egyezés magyarázható a kisebb esetszámmal (stroke, lacunaris agyi károsodás, ISZB,), a rendszeres ellenőrzés nem előírt szükségszerű-ségével. A betegek kevésbé súlyosnak ítélték meg ezeket az állapotokat. A szívelégtelenség esetén nehéz a beteg számára jó értékelést, magyarázatot adni a betegség természetéről. A daganatos betegségek esetén a betegek igyekeznek „nyugvó daganatként” kezelni állapotukat, ezért nem szívesen nyilatkoznak róla. Nőgyógyászati problémák esetén úgy vélik, ez a specialistájuk (nőgyógyásza) és az ő ügyük, nem tartozik senki másra, még a családorvosra sem.

    Konklúziók:

    • Az adatok tükrözik az alapellátás realitását.
    • Az orvosok a mérhatő paraméterekre, képalkotók adataikra támaszkodnak: DM, HT, daganatok stb.;
    • A betegeknek a szubjektív panaszok a döntőek: szédülés, látásromlás,stb. (a dg. megállapítása ezeknél nehezebb);
    • Nehezen magyarázható a rosszabb egyezés daganatok esetén a jobb anyagi helyzettel, ellentétben a strokkal ilyen esetekben.
    • A szerzők remélik, hogy munkájuk segíti a klinikai irányelvek kialakítását multimorbid idős betegek számára.

    Vél: Ez a közlemény egy ennél sokkal összetettebb tanulmány részeredményét mutatja. A teljes vizsgálat 158 német praxis adatait dolgozza fel különböző szempontokból. Hátránya, hogy városi populáció adatait vették figyelembe, a ritkábban lakott területek lakosságára a fenti adatok teljes biztonsággal nem érvényesek.

                                                                           Referens: dr Bakó Gyula

Adverse Drug Events After Hospital Discharge in Older Adults

Types, Severity, and Involvement of Beers Criteria Medications
Abir O. Kanaan PharmD, Jennifer L. Donovan PharmD, Nerissa P. Duchin BS, Terry S. Field DSc, Jennifer Tjia MD, MSCE, Sarah L. Cutrona MD, MPH, Shawn J. Gagne BA, Lawrence Garber MD, Peggy Preusse RN, Leslie R. Harrold MD, MPH, Jerry H. Gurwitz MD
J Am Geriatr Soc. 2013;61(11):1894-1899

Gyógyszermellékhatásokat mértek fel idős betegekben, melyek megelőzhetők, vagy súlyos kórképben jelentkeznek a kórházi elbocsájtás után. Ez  a periódus nagy rizikójú időszak az idősek életében gyógyszerváltást követően.

A tanulmány szerint az idős elbocsájtott betegek 40 %-a nem folytatta a megváltoztatott gyógyszerelést az elbocsátás után és 5 %-uk újabb kórházi felvételt igényelt. A becslések szerint az elbocsájtott betegek 12-17 %-a jelzett mellékhatást a változtatott kezelés miatt.

1 000 egymást követő elbocsátást vizsgáltak meg (1-45 napos periódus). 3 jól képzett klinikai gyógyszerész végzett átfogó vizsgálatot a feltételezett gyógyszerhatással összefüggő mellékhatások kiderítésére az elbocsátást követő 45 napos periódus alatt.

Ha az elbocsátó intézetben, vagy az SBO-n a beteg újból megjelent és ez összefüggésbe hozható volt gyógyszer-mellékhatással, részt vett a tanulmányban. Az esetek elemzésére a klinikai gyógyszerészek által regisztrált feltételezhető mellékhatás szolgált. Ezeket összevetették a beteg kórlapjában regisztrált leletekkel.

Az alkalmazott gyógyszerelést a 2012-es Beers kritériumok a Potenciálisan Nem Megfelelő Gyógyszerelés Idős Betegek részére szempontjai szerint mérlegelték. Ez 3 kategóriát határoz meg: 1./ Potenciálisan kerülendő idősek esetén; 2./ A hatás túlzott, ezért nagyon megfontolandó idősek esetén; 3./ Megfontolással alkalmazhatók időseknek.

Feltételezés: Összefügghet-e gyógyszer-hatással?, az időpont, a súlyosság és a megoldás alapján. Megelőzhető: ha tévedésből történt az alkalmazás:megelőzhető, valószínűleg megelőzhető, valószínűleg nem megelőzhető, biztosan nem megelőzhető kategóriákat különböztettek meg.

Súlyosság szerint: Kissé súlyos, súlyos, életveszélyes, fatális. Kissé súlyos: kiütések, obstipáció; Súlyos: elesés, orthostsasis, GI vérzés; Életveszélyes: veseelégtelenség hyperkali-aemiával, thromboemboliás következmények.

Laboreltérések: 1 nap, több, mint egy nap, tartós, halálos kimenetel;

Az 1 000 elbocsátott betegből 73-et 1x, 119-et több alkalommal bocsátottak el a kórházból; Átlagéletkor: 78.8+-7,1 év, 1:1 nő/ffi; Az első 45 nap során az esetek 73 %-ában találtak mellékhatást. A mellékhatások több, mint fele az első 14 napban fordult elő.

24 % súlyos, vagy életveszélyes volt. Halálos mellékhatás nem fordult elő. Laboreltérés 18 %-ban, ezek 60 %-a több mint egy napig fennállt. Szédülés és elesés miatti sérülés 2 esetben fordult elő cardiovascularis gyógyszer elhagyás miatt.

GI mellékhatás volt a leggyakoribb (diarrhoea, obstipació, hasi fájdalom); Ezt követte az elektroliteltérések (hyper-, hypokaliaemia, veseelégtelenség fokozódás (cardiovascularis kezelés, diureticumok alkalmazása, anticoagulánsok);

A mellékhatásokért a rossz gyógyszer-választás, vagy a rossz dózisválasztás volt felelőssé tehető. A posthospitalizációs szindróma manapság általánossá váló nagy rizikó; mely az idősek biztonsága szempontjából nagyon kritikus.

A fokozott monitorozás az orvos, a nővér, a gyógyszerész részére elengedhetetlen a poszthospitalizációs periódusban. Az educatios erőfeszítések szintén nagyon előkelő helyen állnak a mellékhatások megelőzése terén. Az e-kórrajz, laborleletek ellenőrzése, klinikai feljegyzések, telefonértesítések is segítenek.

Vél: A tanulmány erőssége, hogy objektivizálni próbál egy nagyon fontos problémát: az elbocsátott, megváltoztatott gyógyszerelésű betegek mellékhatás gondjait. Gyengéje, hogy nem multicentrikus és nem random választott betegekkel történt a vizsgálat, mely nagymértékben módosíthatja a fenti leleteket.

                                                                                  Ref.:dr Bakó Gy.

Binge Drinking in US Seniors 'Cause for Alarm'
Dr. Roopali Parikh, Dr. Yusef Canaan, Dr. Iqbal Ahmed

Medscape Medical News © 2014  WebMD, LLC
March 25, 2014.

Az időskorúak italabúzusa alulértékelt tény és egyben vészjelzés is. Egy nemzeti multicentrikus tanulmányban 4 800 (65+) felnőtt 10%-a (466) ismerte be, hogy a felmérést megelőző hónap során egy „ülésben” 5, vagy több, nőknél 4, vagy több italt fogyasztott el.

Egyik szerző szerint ennél magasabb lehet az arány, mert abban az idősotthonban, ahol ő dolgozott ez a legfőbb probléma. Az elesések szinte mindig erre vezethetők vissza és a legtöbbször „sunyi” módon „rejtőzködve követik” el az ivászatot. A szedett gyógyszerekkel történő mellékhatásokat is figyelembe kell venni. A növekvő mértékű zugivászat az idősek körében VÉSZJELZÉS.

Összefüggés áll fenn a cognitív funkciók csökkenésével és a comorbiditások (hypertonia, stroke, osteoporosis) súlyosbodásával.

Zugivászat időskorúak körében:

  • A felmérés szerint a zugivók átlagéletkora 71, a nem zugivóké 74 év volt.
  • Ffi/Nő=                                              65%/35 %.
  • Veterán:                                             35%/25%;
  • Spanyol:                                             5%/2.2%;
  • Bevétel:                                             <25 000$: 32%/26%;
  • Végzettség (College):                        53%/66%;
  • Dohányzók:                                       24%/16%;
  • ISZB:                                                 7.8%/12%;
  • Ezek a „független előrejelző” tényezők szignifikáns eltérések voltak.

Nem volt signifikáns különbség:

        Diabetes mellitus

        Korábbi AMI;

        Sroke;

        Kimerüléses, vagy depressios epizódok megléte esetén

Az idősek anamnezisfelvételekor fontos, hogy ne csak úgy általában kérdezzünk rá, hogy fogyaszt-e alkoholt, mert a válasz rendszeresen: Ó, nem!

Pl.: 5HT2 stimulátor Seroquel felírása után elesések sorozata következik! Ok: alkoholfogyasztás! Következmény: A gyógyszer elhagyása, mert azzal kezdődtek a bajok!????

Hasonló helyzet állhat elő antitenzívumokkal és más szerekkel is! Tehát konkrétan rá kell kérdezni, hogy egy este hány italt szokott meginni?, van-e olyan eset, hogy 3-nál többet is? Bizonyos esetekben a családtagoktól kell informálódni az alkoholfogyasztásról.

A problémák legtöbbször a nyugdíjba- vonulással kezdődnek, túl sok szabadidő!

A szerzők kimutatták, hogy a zugivás ennek a korosztálynak nagy és veszélyes problémája. Az idős populáció nagy árat fizet zugivászatért.

Vél: A tanulmány gyengesége a nem random mintavétel, az 5 ital csak átlagként vehető, mert lehet, hogy valakit 2 is kiüt időskorban, véralkohol szint?